Bhagavad-Gita: Elsõ fejezet: A hadak szemléje

(1.) Dhrtarastra így szólt: Sanjaya, mit tettek fiaim és Pandu fiai, miután összesereglettek a csatára Kuruksetra szent helyén?

(2.) Sanjaya válaszolt: Megtekintvén a Pandavák vitézeit és csatarendbe állított seregeit, Duryodhana király megközelítette Dronacaryát, s ekképpen szólott:

(3.) Tanárom, kérlek, tekintsd meg a Pandavák hatalmas hadait, melyeket eszes tanítványod Dhrstadyumna állított csatasorba!

(4 - 6.) Eme vitézek közt megtalálható az íjászatban jártas Bhima és Arjuna, csakúgy, mint mások, akik nem kevésbé kiválóak: Satyaki, Virata király, a hatalmas harcos Drupada, Dhrstaketu, Cekitana, a rettenthetetlen hõs Kasiraja, Purujit, Kuntibhoja, a nemes Saibya király, a vitéz Yudhamanyu, a hõsies Uttamauja, Abhimanyu, valamint Draupadi fiai, akik mindannyian kétségtelenül nagy harcosok.

(7.) Kétszer születettek legkiválóbbja, kérlek, tekintsd meg a mi hadseregünk hatalmas hõseit, s vezetõit is! Hogy tüzetesen megismerhesd õket, leírom számodra mindannyiukat.

(8 - 9.) A csatában mindig gyõzedelmes, tiszteletreméltó jómagad mellett, itt van még Bhisma, Karna, Krpacarya, Asvatthama, Vikarna, Saumadatti, Jayadratha, valamint számos más hõs, akik szintén jártasak a hadviselés tudományában. A legkülönfélébb fegyverekkel felfegyverkezve állnak itt, és készek életüket áldozni értem.

(10.) Hadseregünk, melyet Bhisma vezet csekély, míg a Pandavák serege, melyet Bhima védelmez, megfelelõ.

(11.) Ezért saját egységeitekkel a harcrend stratégiai fontosságú pontjain maradva, kérlek, mûködjetek együtt Bhisma nagyatya védelme érdekében!

(12.) Ekkor Bhisma, a Kuruk hatalmas nagyatyja, Duryodhana bátorítása végett, az oroszlán üvöltéséhez hasonlatos hangon megfújta kagylókürtjét.

(13.) Egyszerre hirtelen megszólaltak a kagylókürtök, üstdobok, kézi dobok, kürtök, harsonák s más hangszerek, tomboló hangzavart keltve.

(14.) A másik oldalon, a fehér paripák által húzott, hatalmas harci szekerén Sri Krsna és Arjuna is megszólaltatta isteni kagylókürtjeit.

(15.) Hrsikesa megszólaltatta kagylókürtjét, a Pancajanyát, Dhananjaya a Devadattát, és a gigászi hõstetteket véghezvivõ Bhima pedig a hatalmas Paundrát.

(16.) Yudhisthira király, Kunti fia megfújta az Anantavijayát, míg Nakula és Sahadeva a Sughosát és a Manipuspakát.

(17 - 18.) Földnek ura, királyom, a kiváló íjász Kasiraja, a rettenthetetlen harcos Sikhandi, Dhrstadyumna, Virata király, a legyõzhetetlen Satyaki, Drupada király, Draupadi fiai és Subhadra hatalmas fia, Abhimanyu, mind-mind megszólaltatta kagylókürtjét.

(19.) A kagylókürtök által keltett rettenetes hangzavar végigvisszhangzott a Földön és a mennyeken, belehasítva Dhrtarastra fiainak szívébe.

(20.) Király, ekkor Dhananjaya fellépett harci szekerére, melyet Hanuman zászlaja díszített, és kész volt fegyvereit útjukra engedni. Látván Duryodhanát és társait, amint harcra vágyva ott sorakoznak elõtte, felkapta íját, s a következõket mondta Sri Krsnának:

(21 - 23.) Arjuna így szólt: Krsna, kérlek hajtsd kocsimat a két hadsereg közé, had vegyem szemügyre a harcosokat, akikkel meg kell küzdenem e csatatéren! Had lássam, kik jöttek el harcolni, hogy a gonosz szívû Duryodhanát elégedetté tegyék!

(24 - 25.) Sanjaya ekképp folytatta: Bharata leszármazottja, miután a mindig éber Arjuna így szólt, Sri Krsna, minden érzékek Ura a két hadsereg közé hajtotta a hatalmas harci kocsit, Bhisma, Drona s a többi uralkodó elé, majd így szólt: Partha, lásd hát a harcra összesereglett Kauravákat!

(26.) Arjuna nem látott mást, mint hogy atyai feljebbvalói, nagyapái, tanítói, anyai nagybácsijai, testvérei, fiai, unokái, apósai, barátai és más jóakarói állnak mindkét hadseregben.

(27.) Látván vérrokonait a csatamezõn, Kunti fia, Arjuna fájdalomtól lesújtva s részvéttel eltelve a következõket mondta:

(28.) Arjuna így szólt: Krsna! Látván magam elõtt harcra vágyó rokonaimat, tágjaimból elszáll minden erõ, s ajkaim kiszáradnak.

(29.) Egész testemben remegek, s minden szõrszálam égnek áll. Gandiva íjam kicsúszik kezembõl, s bõröm tüzel.

(30.) Kesava! Nem vagyok képes tovább uralkodni magamon. Elmém összezavarodott, s csak ádáz, gonosz elõjeleket látok.

(31.) Úgy látom, semmi jó nem származhat abból, ha e csatában megölöm saját rokonaimat.Ó Krsna, én nem vágyom gyõzelemre, sem királyságra vagy boldogságra.

(32 - 34.) Govinda, mond mit ér a királyságunk? Mi célja a boldogságnak és az élvezetnek, ha a tanárok, atyai feljebbvalók, fiak, nagyapák, anyai nagybácsik, apósok, unokák, sógorok, s más rokonok, – akik kedvéért vágyunk rá – ma csatára gyûltek össze elõttünk, s készek föláldozni életüket és gazdagságukat? Ezért ó Madhusudana, még ha az életemre törnek is, akkor sem vágyom megölni õket.

(35.) Janardana, még ha el is nyernénk a korlátlan hatalmat a Föld felett, nem is beszélve a három világ uralmáról, miféle boldogsághoz juthatnánk Duryodhana és társai legyilkolásával?

(36.) Kizárólag bûnt követünk el, ha legyilkoljuk tanárainkat és gyámjainkat, még akkor is, ha támadólag lépnek fel velünk szemben. Nem vehetjük el rokonaink, Dhrtarastra fiainak életét. Madhava, hogyan lehetnénk boldogok saját véreink megölése árán?

(37 - 38.) Habár ezen emberek szívét kapzsiság fûti, s õk nem látják a barátokkal való harc és a rokonok megölésének súlyos bûnét, Janardana, mond, mi mégis miért ne állhatnánk el ettõl a förtelmes cselekedettõl, hiszen ismerjük ennek végzetes következményeit?

(39.) A dinasztia hanyatlásával a család vallási hagyományai eltûnnek, s ha a vallás gyakorlata ily módon megszakad, az egész fennmaradó uralkodóház vallástalanságba burkolódzik.

(40.) Ó Krsna, Vrsni dinasztia sarja, amikor a családon ily módon eluralkodik a vallástalanság, a család asszonyai lezüllenek, és a házasságtörésbõl nem várt s erkölcstelen utódok származnak majd.

(41.) A nem várt utódok mind a családot, mind annak elpusztítóit pokoli körülmények közé kényszerítik. Hasonló sors sújtja a család õsatyáit is, hiszen megszakad a nekik szánt víz és ételfelajánlás hagyománya.

(42.) A családot elpusztítók kegyetlen tetteinek köszönhetõen korcs utódok születnek majd, s ezért idõtlen családi hagyományok és elõkelõ nemesi vérvonalak pusztulnak el végérvényesen.

(43.) Janardana, úgy hallottuk, hogy akiknek a családi, társadalmi és vallási hagyományai megszakadnak, azoknak az örök pokol lesz a lakhelye.

(44.) Ó borzalom, hogy ily súlyos bûn elkövetésére készülünk! Jelentéktelen királyi örömök utáni mohóságunktól vezérelve le akarjuk mészárolni saját vérrokonainkat.

(45.) Még az is áldásosabb lenne számomra, ha fegyvertelenül és ellenállás nélkül pusztítanának el a csatamezõn Dhrtarastra felfegyverzett fiai.

(46.) Sanjaya szólt: Ekképp szólva a csatatéren, Arjuna félredobta íját és nyílvesszõit, majd harci szekerére rogyva szívét elborította a bánat.